|
31. rész
(Japán kalózok)
|
 
Két év telik el. Kang Deok-gu Jeju szigetére készül, Jang-geum pedig ismét büntetésben van. Jang-Deok visszahívatja tanítványát ideiglenes barlangi száműzetéséből, hogy segédkezzen neki új betegénél. Jang-geum pillanatok alatt felvázolja a férfi betegségét, ám mikor akupunktúrás kezelést kellene nála alkalmaznia, megretten. Min Jeong-ho igyekszik meggyőzni Jang-Deokot, hogy más módszereket tanítson Jang-geumnek, akit egy korábban elkövetett orvosi hibája elrettentett az akupunktúrától. Habár Jang-geum csukott szemmel is képes megtalálni az emberi testen az akupunktúrás pontokat, fél annak gyakorlati alkalmazásától, mert tudja, hogy bármilyen kis hiba életekbe kerülhet...
Min Jeong-ho katonáival a szomszédos szigetre lovakat szállító tengeri flottával tart, hogy megvédjék azt a japán kalózoktól. A férfi magával viszi Jang-Deokot is, mivel a másik sziget több katonája is orvosi ellátásra szorul. Távozásuk után nem sokkal egy eszméletlen állapotban lévő férfit visznek be Jang-geumhöz, hogy a lány kezelje annak tengeri betegségét. Jang-geum öröme az ürömben, hogy a férfi a nevelőapja, Kang úr, ám a lány még rajta sem hajlandó alkalmazni a felgyógyulást igencsak megkönnyítő akupunktúrát. Később, miután Kang Deok-gu magához tér, elmeséli, hogy a kénes kacsáknak köszönhetően kisbabájuk született, ám nem sokkal később egy fertőzés elragadta tőlük. A palotában történtekről azonban a férfi mit sem tud, mert - mint elmondja - Choi elsőudvarhölggyé történő kinevezését követően borával együtt elzavarták.
A következő éjszakán, a helyőrségi katonák távozását kihasználó japán kalózok lecsapnak Jeju szigetére. A fosztogatásnál azonban előbbre való céljuk, hogy orvost találjanak súlyosan beteg kapitányuk számára. Miközben a kormányzó és néhány ember a hegyekbe menekül, a szolgálók és a katonák fogságba esnek. Miután a kalózok korbácsolással fenyegetőznek, egy férfi elmondja, hogy habár a szigeten tevékenykedő nővér elutazott, Jang-geum ugyancsak ismeri a gyógyítás csínját-bínját. A lány ezek után kénytelen elvállalni a kapitány megvizsgálását, de a férfi bélproblémáira megoldást nyújtó akupunktúra alkalmazását elutasítja. A kalózok a többiek kivégzésével fenyegetőznek, Jang-geumöt azonban akupunktúrától való félelme teljesen megbénítja. A lány végül Kang Deok-gu életéért cserébe hajlandó alkalmazni akupunktúrás kezelést a kapitányon. Jang-geum eztán főzetet akar készíteni, de a gyógynövények között rátalál Min Jeong-ho üzenetére, aki a jelzőtüzekből rájött, hogy japán kalózok foglalták el a szigetet. A férfi a lány segítségét kéri, hogy katonáival lecsaphasson a tengeri rablókra. Miután kapitányuk magához tér, a kalózok úgy döntenek, elhagyják a szigetet és Jang-geumöt is magukkal viszik. A lány arra hivatkozva, hogy még gyógynövényeket kell gyűjtenie, a kalózok egy kisebb csoportját kicsalja a rétre, ezzel alkalmat nyújtva Min Jeong-honak és katonáinak a visszavágásra.
A kalózok elűzése és a foglyok kiszabadítása után Min Jeong-ho meglepő vallomást tesz Jang-geumnek. Bevallja, hogy mikor megtudta, hogy a lány sikerrel alkalmazott akupunktúrát az öröm és a bánat egyszerre költözött szívébe, mert így a lány egy lépéssel ismét közelebb került céljai eléréséhez, amely azt jelenti, hogy hamarosan el fogja hagyni a szigetet és visszatér a palotába. Habár szeretné, még sem tartja vissza, mert azzal is tisztában van, hogy mindez mennyire fontos a számára. A férfi szavai hatására Jang-geum is megnyílik, és elmondja, hogy úgy tehetsége, mint szíve is a férfié, úgy is mint nő, és úgy is mint barát. Mert ő a férfi az, akire mindig is számíthatott, akivel boldog lehet, mert mellette minden sokkal szebb és minden sokkal egyszerűbb.
Kang Deok-gu visszaindul a fővárosba, de megígéri Jang-geumnek, hogy még visszatér. Min Jeong-ho is hajóra száll, hogy a japán kalózok támadásáról jelentést tegyen. Jang-Deok a tanításhoz tér vissza, ám épp csak elkezdi azt, Jang-geumöt magához hivatja a helytartó. A lányt az államügyész elé akarják vezettetni, mivel a törvények szerint megmenteni egy japán kalóz életét, annyit tesz: szövetkezni az ellenséggel.
|
|
|
