|
50. rész
|
Min Jeong-ho épp lemondani készül hivatalából, mikor meghallja a király szavait, aki - a miniszterek nagy felháborodására - úgy dönt, kinevezni Jang-geumöt személyi orvosának. Min Jeong-ho ennek ellenére lemond miniszterhelyettesi posztjáról, hogy megszökhessen szerelmével, és a palotától távol új életet kezdhessenek. Mikor azonban Kim miniszer kezébe kerül Min Jeong-ho lemondó nyilatkozata, katonákat küldet a férfi után. Eközben Kang Deok-gu - aki a Jang-geum által hagyott levélből értesül a fiatalok szökéséről - szintén Min Jeong-ho és a lány után ered, ám nagy igyekezetében a másik irányba tartó hajóra száll...
A palotában kitör a botrány Jang-geum kinevezése miatt, az ispotályt vezető miniszter és az orvosok - de még az ápolónők is - felháborodnak, hogy nem közülük került kiválasztásra a király személyi orvosa, a királyné és az anyakirályné pedig a miniszterekkel egyetemben őfelsége parancsának visszavonását követelik, mindannyian egyetértenek abban, hogy ez rossz döntés volt Jungjong király részéről. Ráadásul egyre többen szereznek tudomást a lány és Min Jeong-ho szökéséről, amit Kim miniszter eltitkolni, Lee miniszter viszont saját céljaira felhasználni kíván. A fiatalok szökését ugyanakkor egyedül Na Joo-daek támogatja, akit viszont férje, Kang Deok-gu eltűnése aggaszt, panaszával Jang-Deokhoz fordul. Shin-bi ekkor állít be a doktornőhöz a hírrel, hogy a király kinevezte Jang-geumöt a személyi orvosának.
Jang-geumöt eközben az nyugtalanítja, hogy a szegénység, amelybe eztán kényszerülnek és a tény, hogy Min Jeong-ho a tollat ekére lesz kénytelen cserélni, a férfi döntése megbánásához fog vezetni. Min Jeong-ho azonban megérteti a lánnyal, hogy számára bármilyen áldozatot megér, ha vele lehet. Eztán már boldogan tervezgetik jövőjüket, s Jang-geum még azt is elmeséli Min Jeong-honak, hogy édesanyja egy hasonló út során szeretett bele az édesapjába, mikor a férfi kövekből hidat készített a nő számára az egyik folyón való átkeléshez. Min Jeong-ho eztán mosolyogva segít átkelni Jang-geumnek egy sziklás patakon, ám a hegyen is átjutva, a kikötőben, beérik őket a katonák, és a palotába való visszatérésre kötelezik őket. Min Jeong-honak azonban esze ágában sincs visszatérni, életét kockára téve inkább kardot ránt, hogy meghátrálásra bírja a katonákat. Habár végül a férfiak nem a kard, hanem a szó hatására engedik tovább őket, a dühös Kim miniszter megjelenése ismét megtorpanásra kényszeríti Min Jeong-hot és Jang-geumöt. A miniszter eztán megpróbálja megértetni Min Jeong-hoval, hogy nem gondolhat csak magára, hisz ha elmegy, összeomolhat minden, amit együtt oly nehezen felépítettek. Jang-geum is arra kéri a férfit, hogy miatta ne tegye tönkre a karrierjét, inkább térjen vissza a palotába. Min Jeong-ho is ugyanerre az álláspontra jut, bár más megfontolásból, hisz neki sokkal fontosabb az, hogy csak akkor álmodozhatnak továbbra is közös iskoláról és rendelőről, ha mindketten visszatérnek. Végül a férfi győzi meg Jang-geumöt arról, hogy nem csak hogy neki is vissza kell térnie, de a kinevezést is el kell fogadnia, mert ez egy olyan történelmi esemény lenne, amely valóban előbbre vihetné az országot, amely sokkal fontosabb, mint bármilyen kormányválság megoldása, amire hivatkozva őt miniszterhelyettesként most visszarendelik.
Később Jang-Deok is arra biztatja Jang-geumöt, éljen a lehetőséggel, ha nem a saját, akkor a - férfiakkal egyenjogúként nem kezelt - női gyógyítók érdekében. A palotában ellenben mindenki arra kéri illetve próbálja kötelezni a lányt, hogy utasítsa el az ajánlatot. Az ápolók azzal érvelnek, hogy ez túlzott jutalom lenne számára, a királyné továbbra is a társalkodónőjének szeretné Jang-geumöt, Yeon-saeng és Min udvarhölgy pedig - ismerve a palota valódi, kegyetlen arcát - aggódnak barátnőjükért. A miniszterek és a tudós férfiak eközben egyhangúan a döntése visszavonását követelik őfelségétől. Jungjong király azonban egyik elődére - aki kísérete élére nevezett ki egy szegény sorból származó lányt - hivatkozva továbbra is kitart elhatározása mellett.
Jang-geum végül elfogadja a megtisztelő kinevezést, aminek hatására lázongás indul, a tudósok ultimátumot intéznek Min Jeong-hohoz és Kim miniszterhez. Még - a király mellé korábban kirendelt - Shin doktor is beadja felmondását, mert szerinte többé nem orvos az, akiben nem bízik a betege. Habár Jang-geum letérdelve próbálja jobb belátásra bírni tanítóját, az sértődötten távozik, mondván, a lány tönkretette a karrierjét. Eztán Jung Woon-baek is Jang-geum ellen fordul, kijelentve, hogy azzal, hogy megkapott valamilyen jót, el kell hogy veszítsen egy másikat. Az ápolónők is tiltakoznak a kinevezés ellen, egyedül Shin-bi az, aki kiáll Jang-geum mellett, aki megérti, hogy barátnője miért fogadta el a posztot. Az anyakirályné eközben az udvarhölgyétől tudomást szerez arról, hogy a kinevezést megelőzően a király az ágyasi lakrészbe rendelte Jang-geumöt, s ott kettesben maradtak. A felbőszült asszony eztán magához hívatja Yeon-saenget, és mindenféle összeesküvéssel vádolja meg a nyolcadik hónapban lévő, várandós ágyas. A beszélgetés után, a halálra rémült lánynál váratlanul megindul a szülés. Chang-ee azonnal Jang-geumért rohan, akinek Shin-bi próbál segíteni, miután az ágyas magas vérnyomása miatt komplikációk lépnek fel. Yeon-saeng, noha többször is eszméletét veszti, egészséges kislányt hoz a világra. Az ágyas vérzése azonban nem csillapodik, így a - korábban csak aggódó szemlélőként részt vevő - többi ápolónő is asszisztálni próbál Jang-geumnek, aki végül erőt próbáló küzdelem árán tudja csak visszatéríteni barátnőjét az életbe. Az események megrendítik - a barátnőjével történtek miatt magát okoló - Jang-geumöt, aki úgy dönt, ilyen áron nem kell neki a kinevezés.
|
|
|
