|
52. rész
|
A miniszterek számon kérik Min Jeong-hon, hogy a férfi nem állt ki mellettük, sőt támogatta Jang-geum kinevezését. Min Jeong-ho azonban továbbra is kitart elhatározása mellett, hisz épp azért küzdöttek idáig, hogy tehetséges emberek töltsék be a fontos pozíciókat. Kim miniszter figyelmezteti Min Jeong-hot, hogy rosszul járhat, ha továbbra is támogatja a király döntését, hisz valószínűleg rá is az a sors vár, mint arra a miniszterre, akit végül száműztek azért, mert elősegítette azt, hogy a korábbi király kísérete élére egy nő kerüljön kinevezésre...
Az ápolók nem tetszésüket fejezik ki, amiért Shin doktor beleegyezett abba, hogy helyét Jang-geum vegye át. Az orvos a döntését azzal magyarázza, hogy megtiszteltetés volt számára legkiválóbb tanítványa mellett dolgozni, akinek munkája és kitartása mindannyiuk számára példaértékű kell, hogy legyen. Ezen felbuzdulva néhány ápoló úgy dönt, tanulásba kezd, hogy felülmúlja Jang-geumöt, aki eközben továbbra is a himlőből lassan felépülő kis herceget gondozza. A lány a királynénál is látogatást tesz, bevallva neki, hogy számára csak a gyógyítás a fontos, nem érdekli a hatalom; a kinevezést sem önmaga, hanem tanítója, Jang-Deok miatt fogadta el, vagyis azért, hogy a női orvosokat végre egyenrangúként kezeljék a férfi gyógyítókkal. A királyné mind Jang-geum érzéseit, mind pedig őfelsége döntését teljesen megérti, nem úgy az anyakirályné, aki nyilvános önostorozásba kezd, magát okolva fia rossznak vélt döntése miatt. Az asszony ellenszegülése végül rákényszeríti Jungjong királyt arra, hogy visszavonja rendeletét. A király eztán, az este folyamán felkeresi Jang-geumöt az ápolók lakrészében, és őszinte sajnálattal megvallja neki, hogy túl gyenge ahhoz, hogy keresztülvigye akaratát és a kinevezéssel méltóképpen kifejezze háláját. Jang-geum - miután észreveszi, hogy a férfi rendszeresen ökölbe szorítja a kezét - sétára invitálja, és gyakorlatias tanácsokkal látja el őfelségét. A királyt meglepi, hogy a lány figyelmét semmi sem kerüli el, így az sem, hogy az állandó stressz miatt nyugtalanul telnek az éjszakái. Jang-geum továbbá azt javasolja őfelségének, hogy fessen, mint régen, aggályait pedig ossza meg olyan emberrel, akiben megbízik.
A miniszterek nem elégednek meg csupán Jang-geum kinevezésének visszavonásával, ezért arra kérik a királyt, hogy büntesse meg Min Jeong-hot, amiért a törvényeiket megsértve nem a megfelelő tanáccsal látta el őt. Jungjong király ismét felháborodva fogadja a miniszterek kérelmét, és azonnal el is utasítja azt. A történtek aggodalommal tölti el őfelségét, megnyugvása érdekében - Jang-geum tanácsára emlékezve - előbb a királynét, majd Lee ágyast keresi fel, ám végül úgy dönt, inkább ismét esti sétát tesz. Jungjong király ekkor ébred rá, hogy csak Jang-geumben bízhat, ő az, aki sohasem árulná el, akivel nyíltan megoszthatja aggályait; így aztán másnap reggel felkeresi a lányt, és neki tárja fel félelmeit - hogy nem tartja magát jó királynak -, emlékeit - hogy gyerekkorában rendszeresen megszökött az órákról - és vágyait - hogy egész életében őt a nagyvilág felfedezésre váró titkai érdekelték -. Jang-geum azonban rámutat arra, hogy a férfi királyként mennyi mindent tett az országért, amit a korábbi uralkodó rossz kormányzása után ismét felvirágoztatott, amit védfalakkal látott el és amelynek kijavítatta térképeit. Habár a lány szavai ismét megnyugtatják őfelségét, rendszeressé váló beszélgetésüket Min Jeong-ho keserűen, az egész udvar pedig rosszhiszeműen figyel. Jungjong király később magához hívatja Min Jeong-hot, hogy még többen megtudjon az okról, amiért a miniszterhelyettes támogatná a kinevezést, ugyanakkor arra is rákérdez, hogy a férfi mikor és hogyan ismerte meg Jang-guemöt. Min Jeong-ho elmeséli eztán őfelségének, hogy noha már a királyi konyha időszaka óta jól ismeri a lányt, azt megelőzően a könyvtárban találkoztak, legelőször pedig akkor, amikor a rátámadó japán kémek súlyosan megsebesítették. A királyt igencsak meglepi és szórakoztatja a sajátos történet, így viszonzásul ő is elmeséli Jang-geummel való első találkozását, ami ez alkalommal is kacajra fakasztja, hisz a lány nem előtte, hanem az udvarhölgy előtt hajolt meg, annyira szeretett volna a palotába jutni.
Az anyakirályné ez alkalommal fia reggeli sétái miatt fejezi ki nemtetszését, szerinte nem csupán orvos-beteg kapcsolatról van szó, ezért azt javasolja, hogy a király tegye ágyasává Jang-geumöt. A hír gyorsan elterjed a palotában, mindenkiből megdöbbenést váltva ki. A miniszterek persze támogatják az elképzelést, nem úgy az orvosok, akik hiszik, hogy Jang-geumnek nem nőként, hanem orvosként kell szolgálni őfelségét. A lány kérésére eközben a királyné megtagadja a hozzájárulását, ám később az anyakirályné kemény fellépéssel és fenyegetéssel mégis megszerzi azt. Jang-geum eztán a királynak adja elő kérését, hisz szerinte az egész csak egy félreértés eredménye. Őfelsége azonban nem így látja, noha míg anyja fel nem hívta rá a figyelmét, ő maga sem vette észre. Min Jeong-hot eközben szinte összeroppantja a tudat, feszültségét íjászattal próbálja levezetni. Ám miközben véresre gyötört kezét Jang-geum bekötözi, a férfinak eszébe jut, hogy a kezek, amiket legszívesebben örökre fogna, talán most érintik őt utoljára. Kang Deok-gu is elképedve értesül a történtekről, de míg felesége ismét csak a hatalomra és vagyonra gondol, ő - a nevelt lányáért való aggodalmában - kifecsegi Chang-ee-nek Jang-geum és Min Jeong-ho kapcsolatát. Eztán hamar eljut Min udvarhölgyhöz és Yeon-saeng-hez is a fiatalok szerelmének története, amely teljesen meghatja őket. Az ágyas fel is keresi őfelségét, s előbb Jang-geum hivatása iránti vágyára, majd a lány Min Jeong-ho iránt érzett szerelmére hivatkozva kéri a királyt a döntése megmásítására.
|
|
|
